Rendhagyó töriórák az ÁFG-ben - 2020.10.19 Kistelekjárás.hu
Rendhagyó töriórák a...
Kistelekjárás.hu2020.10.19
Rendhagyó töriórák az ÁFG-ben - 2020.10.19 Kistelekjárás.huRendhagyó töriórák az ÁFG-ben - 2020.10.19 Kistelekjárás.huRendhagyó töriórák az ÁFG-ben - 2020.10.19 Kistelekjárás.huRendhagyó töriórák az ÁFG-ben - 2020.10.19 Kistelekjárás.huRendhagyó töriórák az ÁFG-ben - 2020.10.19 Kistelekjárás.huRendhagyó töriórák az ÁFG-ben - 2020.10.19 Kistelekjárás.huRendhagyó töriórák az ÁFG-ben - 2020.10.19 Kistelekjárás.huRendhagyó töriórák az ÁFG-ben - 2020.10.19 Kistelekjárás.huRendhagyó töriórák az ÁFG-ben - 2020.10.19 Kistelekjárás.huRendhagyó töriórák az ÁFG-ben - 2020.10.19 Kistelekjárás.huRendhagyó töriórák az ÁFG-ben - 2020.10.19 Kistelekjárás.huRendhagyó töriórák az ÁFG-ben - 2020.10.19 Kistelekjárás.huRendhagyó töriórák az ÁFG-ben - 2020.10.19 Kistelekjárás.hu
Piacbővítés Kisteleken, 2020 október - 2020.10.13 Sándor Attila
Piacbővítés Kistelek...
Sándor Attila2020.10.13
Piacbővítés Kisteleken, 2020 október - 2020.10.13 Sándor AttilaPiacbővítés Kisteleken, 2020 október - 2020.10.13 Sándor AttilaPiacbővítés Kisteleken, 2020 október - 2020.10.13 Sándor AttilaPiacbővítés Kisteleken, 2020 október - 2020.10.13 Sándor AttilaPiacbővítés Kisteleken, 2020 október - 2020.10.13 Sándor AttilaPiacbővítés Kisteleken, 2020 október - 2020.10.13 Sándor Attila
KISTELEKI ONLINE PROGRAMNAPTÁR
Még több esemény...

Vendégtoll - A túlzott önbizalomtól a mély depresszió felé
Sándor Attila
2013.11.05.



Egy rovat a külsős írók számára, azért, hogy bárki leírhassa a véleményét, hogy közöljük a helyi emberek verseit, novelláit. Nem amolyan levelezgetős-üzengetős szájkarate, hanem mondjuk ilyen

A túlzott önbizalomtól a mély depresszió felé

A XIX. Század második felétől napjainkig különös átmenet mutatkozott az emberiségen. 100 évvel ezelőtt a technikai illetve technológiai fejlődésbe vetett hit olyan mértékben eluralkodott a nyugati civilizációnak nevezett embertömegeken, hogy szinte egyfajta vallási áhítat vette körül a tudós társadalmat.

Hiszen ők nyújtották a legnagyobb reménységet az emberiség jóléti programját illetően. Az egészségügyi ellátások javulása, a különböző találmányok, köztük a számítástechnika rohamos fejlődésével az emberek látni vélték a biztonságot nyújtó boldog jövőt. Ennek ugyan nem lesznek mindannyian tagjai, de majd unokáik és dédunokáik élvezik majd minden előnyét.

Túlzott önbizalommal volt jellemezhető az elmúlt évszázad. Pedig folyamatosan voltak jelek, hogy valami nem jól működik (újabb háborúk a békeelvárások ellenére, ismeretlen félelmetes betegségek, járványok a modern orvoslás dacára). Elbíztuk magunkat az élhető jövő kialakítását illetően. Pusztán a jólét volt a cél, a kényelem semmi más, ám ez bármi áron. Pedig sokkal jobbat vártunk, ez logikus.

Aztán a XX. század vége felé egyesek kongatni kezdték a vészharangot (klímakatasztrófa, gazdasági válság, stb.) Az emberek elégedetlensége az egekbe hág. Ám ahelyett, hogy ismét a tudomány felé fordultak volna, egészen más úton próbálták meg orvosolni a bajokat. Spirituális eszközöket igénybe véve szemben az eddig elfogadott racionális probléma megoldás helyett, egyre többen kezdték a kilátástalan jövőképüket valami természetfölöttivel jobbá tenni.

Ezoterikus gyógyítások, a New Age minden ágazata, sőt a politikusok (főként hazánkban, de emlékezhetünk a legutóbbi Egyesült Államokbeli elnökjelöltekre) vallási jelszavakat hangoztatva, keresztény fogalmakkal dobálózva próbálják meg orvosolni a társadalom félelmeit, aggodalmaskodását a jövőt illetően.

Mindenki fél, emellett szinte mindenki elhidegült, igazi szeretet nélküli életet él. Hogy ez azért túlzás a részemről?

Nos, nem tudom, hányan vagyunk, akik különösebb gond nélkül vacsoráztunk miközben a híradóból ömlött a vér a terrortámadások kapcsán, kimondhatatlan fájdalmat láthatunk a gyermek bántalmazások során, a devizahitelesek sokkjáról nem is beszélve. Egy pillanatra ugyan felkapjuk a fejünket, de már néhány percnél tovább nem ráz meg bennünket.

Érthetetlen. Mit nem vettünk észre? Hol a számítási hiba? Hogyan lett a mindentudó, öntelt emberből, szánalmas, a holnaptól rettegő őzike.

Petőfi is felismerte ezt:

„Nincs nevetségesebb az embernél,
Oly kevélységben, olyan gőgben él!
A világot fitymálják ajkai,
S minth' az eget akarná szántani
Orrával, oly magasra tartja fel.
Kevély ember, miben kevélykedel?”

Hogyan lehetséges, hogy szinte mindenki stresszben él és „depis”? Miért nem vették ezt észre a világ intelligens vezető csoportjai? Miért váltotta fel a racionalista elveket egy vallási alapokra támaszkodó eszmeiség, az arról való belső, személyes meggyőződés nélkül? Netalán ez az egész várható volt, előre megmondható lett volna korunkra nézve.

Az igazság az, hogy már sok-sok évszázaddal korábban igen… voltak akik figyelmeztettek a

· Depresszióra: „Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek”
„ Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.”

Elidegenedésre: „Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok”
„Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői „

Látszat vallásosságra: „Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét.”

Az utolsó kérdés az, hogy van-e igazi tartós megoldás számunkra ebben a vesztett helyzetben?

Sokan állítják, ez ciklikus módon, ismétlődik a történelemben. Civilizációk virágoznak, majd buknak el. Ha ez a tünet ismétlődik, akkor még nagyobb a gond. Mert akkor bármit teszünk is, ez bekövetkezik, akár tetszik akár nem. Ez igazi kudarc.

Márpedig biztos vagyok benne, hogy normális, gondolkodó átlagembernek ez nem kielégítő magyarázat (így tényleg kár gyereket szülni).

Ebben az esetben viszont csak akkor lesz megoldás, ha a ciklikusságot felváltja egy lineáris struktúra, azaz valami elkezdődött valamikor régen és be is fejeződik örökre.

Kérdés hol állunk és milyen a viszonyunk a befejezéssel kapcsolatban? Egy olyan táradalomra vágyunk, ahol az egyén igazságban, nyugalomban, békés fejlődés keretein belül él. Ez lenne a normális.

Olyan ez, mint egy bírósági tárgyalás befejezése, ahol a kárvallottak várják az igazságos ítéletet. Márpedig ettől valaki fél, az akinek, vaj van a fején, mások pedig várják annak eljövetelét. Egy ítéletet, amely után nem lesz sem túlzott önbizalom saját erőnkben, sem lesújtó depresszió.

Mert „ új eget és új földet várunk, az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakozik.”

„És halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

Gyugel Róbert



Kedves Olvasóink! Örömmel adunk helyet az ilyen jellegű írásoknak! Ha Ön is írna Vendégtoll rovatunkba, akkor ide várjuk írását: info@kistelekjaras.hu