Az újdonsült presbitérium tagjai a fogadalomtétel elmondásával vették fel szolgálatukat, hogy a lelkipásztorral közösen Krisztus evangéliumának terjedésén, és a gyülekezet épülésén munkálkodjanak

A helyi református közösség hosszú ideig a Szeged-Újszegedi Református Egyházközség szórványaként volt nyilvántartva, a különböző szolgálatokat is az ottani lelkipásztor, Sípos Ete Zoltán látta el. Zoltán szívén viselte a kistelekiek testi-lelki fejlődését, így nem csupán az új református templom építésén fáradozott, hanem azon is, hogy helyben lakó lelkész kerülhessen Kistelekre. 

A cél egyértelműen az volt, hogy a helyi gyülekezet megerősödjön annyira, hogy önálló egyházközségként tudjon működni. Ezt a célt Isten kegyelméből 2026-ra el is érték a kisteleki reformátusok. Az önállósulás adminisztratív folyamata már 2024 őszén elkezdődött, amikor a Tiszántúli Református Egyházkerület közgyűlése jóváhagyta a különválást és önállósodást. Ez azért is ritka pillanatok közé tartozott, mert a statisztika szerint sokkal gyakoribb a gyülekezetek leépülése, elnéptelenedése, amelynek következményeképp beolvadnak nagyobb egyházközségekbe, vagy adott esetben akár meg is szűnhetnek, mint az, hogy kisebb közösségek növekedésnek indulnának.  

Egy szórvány közösség ilyen jellegű felerősödése így valóban isteni csodának tudható be. Az önállóság egyik feltétele volt, hogy a református közösség választás útján presbitériumot állítson fel a gyülekezet vezetésére („hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba” Titusz 1,5). A presbiterválasztás 2025 folyamán sikeresen lezajlott a Biblia útmutatása szerint, hívő és odaszánt életű férfiak kerültek megválasztásra. Az újdonsült presbitérium tagjai a húsvét vasárnapi istentiszteleten a presbiteri fogadalomtétel elmondásával vették fel szolgálatukat, hogy a lelkipásztorral közösen Krisztus evangéliumának terjedésén, és a gyülekezet épülésén munkálkodjanak. 

A megválasztott tagok: Török Zsolt főgondnok, valamint Fodor Antal, Kálmán Pál, Kismárton József, Kiss István Ákos és Piri Róbert presbiterek. A kisteleki reformátusok reménysége, hogy Isten ígérete nekik is szól: „titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt. Erősítse meg a szíveteket, és tegye feddhetetlenné a szent életben a mi Istenünk és Atyánk színe előtt.” I. Thesszalonika 3,12-13