Újra látogatható a református istentisztelet Kisteleken
Kistelekjárás.hu
2021.06.18.
A templom megépüléséig fedett teraszos kerthelyiségben, minden vasárnap
11 órától hirdeti Istennek a megváltó szeretetét a gyülekezet
Májusban enyhültek a járványügyi korlátozások, minek következtében megnyitotta kapuit a Kisteleki Református Egyházközség is. Az óvintézkedések - jól ismert és tapasztalt hatásai mellett - a gyülekezetünk életét is teljesen megváltoztatta. Mintegy félévig kényszerültünk rá, hogy visszavonuljunk az online térbe, és interneten keresztül, a képernyők előtt tiszteljük Urunkat, Istenünket, valamint a közösséget is csak ilyen formában tudtuk megélni. Pedig a keresztyén emberek egysége, összetartozása igen hangsúlyosan előkerül a Szentírásban. Mondhatni, hogy a keresztyénség ismertetőjele a szeretet. Jézus maga azt mondta, hogy a világ az alapján ismerheti fel a hívőket, hogy szeretik egymást. „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (János evangéliuma 13, 34-35.)
Ebből kifolyólag az elmúlt időszakban, alapjaiban rendezte át a vírus a gyülekezeti életünket és komoly próba elé állította közösségünket. A testvéri buzdítás, egymás testi-lelki terheinek hordozása, a közös imádság, ezek mind olyan alapelemei a gyülekezetünk életének, amelyek szinte teljesen ellehetetlenültek a mögöttünk álló félévben. Habár a bezártságnak is kétségkívül voltak fontos tanulságai, és jó volt megélni, hogy az egység a fizikai távollét ellenére is megmaradt, most mégis hálatelt a szívünk, hogy az Úr elhozta a viszontlátás idejét. Az otthoni bezártság után egészen aktuálissá és személyessé váltak a zsoltáros szavai: „Nyomorúságomban az Urat hívtam segítségül. Az Úr meghallgatott, tágas térre vitt engem.” (118. Zsoltár 5.)
A tágas tér kifejezés azért is különleges az esetünkben, mert jelen pillanatban az istentiszteleti alkalmaink az egyik gyülekezeti tagunk házánál, a fedett teraszos kerthelyiségben kerülnek megtartásra. A Széchenyi utca 15 szám alatt lett szépen kialakítva és berendezve a gyülekezeti tér. Minden szükséges eszköz a rendelkezésünkre áll, úgymint elektromos orgona az énekléshez, székek, Úr asztala. Gyakorlati előnye, hogy könnyen tartható a szükséges távolság, és a maszk használata sem kötelező. Mindamellett, hogy praktikus, még nagyon kellemes is a környezet és a friss levegő.
Jézus halála és feltámadása után, amellyel a bűneinket vette magára és a megváltást végezte el, az első keresztyéneknél általános volt, hogy házaknál gyülekeztek össze és ott tartották az úrnapi alkalmakat. Péter apostol kapcsán olvashatjuk, hogy „nem hagytak fel a naponkénti tanítással a templomban és házanként, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus” (Apostolok cselekedetei 5,42). Így jelen pillanatban az őskeresztyén példát követve tartjuk az istentiszteleteinket, minden vasárnap 11 órától, és hirdetjük Istennek a megváltó szeretetét, ami megjelent Jézus Krisztusban.
Reményteljes várakozással vagyunk a templom épülését illetően, mindazáltal nagy örömöt jelent, hogy a lelki építkezés már megkezdődött, zajlik, Péter apostol útmutatása szerint. „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá” (Péter első levele 2,5). Hála legyen Istennek mindezért, az újra találkozásért, a beszélgetésekért és a helyszínért is!
Ebből kifolyólag az elmúlt időszakban, alapjaiban rendezte át a vírus a gyülekezeti életünket és komoly próba elé állította közösségünket. A testvéri buzdítás, egymás testi-lelki terheinek hordozása, a közös imádság, ezek mind olyan alapelemei a gyülekezetünk életének, amelyek szinte teljesen ellehetetlenültek a mögöttünk álló félévben. Habár a bezártságnak is kétségkívül voltak fontos tanulságai, és jó volt megélni, hogy az egység a fizikai távollét ellenére is megmaradt, most mégis hálatelt a szívünk, hogy az Úr elhozta a viszontlátás idejét. Az otthoni bezártság után egészen aktuálissá és személyessé váltak a zsoltáros szavai: „Nyomorúságomban az Urat hívtam segítségül. Az Úr meghallgatott, tágas térre vitt engem.” (118. Zsoltár 5.)
A tágas tér kifejezés azért is különleges az esetünkben, mert jelen pillanatban az istentiszteleti alkalmaink az egyik gyülekezeti tagunk házánál, a fedett teraszos kerthelyiségben kerülnek megtartásra. A Széchenyi utca 15 szám alatt lett szépen kialakítva és berendezve a gyülekezeti tér. Minden szükséges eszköz a rendelkezésünkre áll, úgymint elektromos orgona az énekléshez, székek, Úr asztala. Gyakorlati előnye, hogy könnyen tartható a szükséges távolság, és a maszk használata sem kötelező. Mindamellett, hogy praktikus, még nagyon kellemes is a környezet és a friss levegő.
Jézus halála és feltámadása után, amellyel a bűneinket vette magára és a megváltást végezte el, az első keresztyéneknél általános volt, hogy házaknál gyülekeztek össze és ott tartották az úrnapi alkalmakat. Péter apostol kapcsán olvashatjuk, hogy „nem hagytak fel a naponkénti tanítással a templomban és házanként, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus” (Apostolok cselekedetei 5,42). Így jelen pillanatban az őskeresztyén példát követve tartjuk az istentiszteleteinket, minden vasárnap 11 órától, és hirdetjük Istennek a megváltó szeretetét, ami megjelent Jézus Krisztusban.
Reményteljes várakozással vagyunk a templom épülését illetően, mindazáltal nagy örömöt jelent, hogy a lelki építkezés már megkezdődött, zajlik, Péter apostol útmutatása szerint. „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá” (Péter első levele 2,5). Hála legyen Istennek mindezért, az újra találkozásért, a beszélgetésekért és a helyszínért is!
Szabó János Bence
református lelkipásztor
református lelkipásztor