A helyiek szinte alig ismertek rá a harminc év után felújított épületre, a belső terekre, s egyre-másra csak annyit lehetett hallani: ”Ez gyönyörű!”, „Ez csodaszép lett!”.

Hol lehet ez az épület? – tehetnénk fel a kérdést jogosan, ugyanis bárhol a világon megállná a helyét az új baksi idősek napközi otthona.

A korábban leromlott és elhasználódott épület teljes felújításának a célja az volt, hogy valamennyi szolgáltatás megfelelő körülmények közé kerüljön sor, beleértve az ebédszállítás megfelelő feltételeinek a biztosítását is. Október 22-én, csütörtökön kora délután aztán elérkezett az átadás napja, amikor is birtokba vehették a helyiek a példaszerűen felújított épületet.

Az eseményre érkezőket baksi címerrel ellátott maszkkal és kitűzővel fogadták; a figyelmesség jól esett mindenkinek, s azonnal éltek is a felkínált lehetőséggel.

Az épület külső megtekintését követően a megnyitóünnepségen Búza Zsolt polgármester azt emelte ki, hogy harminc éve várja a falu az épület felújítását, s végül ez is megtörtént. Összefogással hegyeket lehet megmozgatni – fogalmazott, és elmondta, hogy belülről szinte nem lehet ráismerni a korábbi épületre. Az felújítás elején a válaszfalak olyan rossz állapotban voltak, hogy leomlottak, de a képviselő-testület döntése alapján és a sikeres pályázatnak köszönhetően sikerült a teljes felújítást megvalósítani.

A település vezetője köszönetet mondott azoknak, akik támogatták a beruházást, így Farkas Sándor országgyűlési képviselőnek, miniszterhelyettesnek, és Gémes Lászlónak, a Csongrád – Csanád Megyei Közgyűlés elnökének. Szintén köszönetet mondott a projektben dolgozóknak, a tervezőnek, a kivitelezőknek, és a közmunkásoknak és Lép János kollégájának, akiknek köszönhetően feszített tempóban, de sikerült elkészülni a munkálatokkal.

Mint azt Búza Zsolt hozzátette, van még tennivaló, az épület külső környezetének teljessé tétele, de ezt szándékosan nem valósították meg, mert azt szeretnék, hogy idősek döntése alapján legyen tovább szépítve az udvar. Erre részben már van is elképzelés, ugyanis a hátsó kertben gyógynövénykert kerül majd kialakításra.

Farkas Sándor országgyűlési képviselő azt a sok-sok fejlesztést méltatta, amit Bakson lát ez elmúlt években. Szinte felsorolni is nehéz, mennyi átadón, megnyitón vett már részt Búza Zsolt meghívására. A Magyar Falu Program kapcsán reményét és jókívánságait is kifejezte, miszerint bízik benne, hogy továbbra is ilyen sikeres lesz Baks a pályázatok terén. Itt minden megvan, semmi nem hiányzik. Ha összefogás van, egymás tisztelete megvan, akkor itt valóban arany élet lesz – utalt az Aranykor Idősek Klubja elnevezésre.

Egyre többet vagyok Bakson, de öregekkel még nem találkoztam, csak tenni akaró idősebbekkel – fogalmazott Gémes László, a Csongrád – Csanád Megyei Közgyűlés elnöke, aki szintén elismeréssel nyilatkozott a Bakson történ fejlesztésekről, és a felújított épületről is.

Antal Imre plébános egy példabeszéddel arra hívta fel a figyelmet, hogy az igazán fontos dolgok rajtunk múlnak, a hozzáállásunkon. Az, hogyan bánunk időseinkkel, akik kemény munkával a jövőt, a megélhetést biztosították számunkra. Baksra beköszöntött az aranykor. Soha ilyen jó élet, soha ennyi fejlődés, soha ilyen összefogás, soha ilyen lelkesedés nem volt az elmúlt években – mondta Imre atya, majd felszentelte az épületet.

Ezt követően az általános iskolás diákok műsorára került sor, akik verssel és énekkel tették színesebbé az átadóünnepséget.

Az ünnepi körülmények között egy jubileumi eseményre is sor került, ugyanis Keresi Lászlóné Szatmári Erzsébetet köszöntötte díszoklevéllel Búza Zsolt annak kapcsán, hogy Erzsike néni kereken 50 évvel ezelőtt vehette át diplomáját.

Egy kedves meglepetés következett ezután, az idősekből álló kórus lepte meg vidám dalaival a megnyitó közönségét.

S ha ezt hinnénk, nem volt több meglepetés, akkor tévednénk, ugyanis egy „Aranykor Idősek Klubja Baks” feliratú lobogóval lepte meg a polgármester az időseket.

A nemzeti színű szalag átvágása után ténylegesen is birtokba vehették a helyiek a felújított otthont, akik szinte alig ismertek rá a belső terekre, s egyre-másra csak annyit lehetett hallani: ”Ez gyönyörű!”, „Ez csodaszép lett!”.