Ünnepélyes keretek között búcsúztak el az Árpád Fejedelem Katolikus Gimnázium és Szakközépiskola ballagó diákjai iskolájuktól. Ünnepi műsor, ünnepi gondolatok, díjazottak és persze sok-sok fénykép a galériában

Ünnepélyes keretek között búcsúztak el az Árpád Fejedelem Katolikus Gimnázium és Szakközépiskola ballagó diákjai iskolájuktól. Az április utolsó napján tartott ünnepségen az alsóbb éves diákoknak köszönhetően ünnepi díszbe öltözött iskolaépület várta a ballagókat.


A végzősök délután négy órakor foglalták el termüket és várták a rokonokat, barátokat, akik együtt ünnepelték velük életük egyik legjelentősebb eseményét. Miután mindenki megkapta a gyönyörű virágcsokrokat, elindultak utolsó sétájukra az iskola épületében. Az osztályok a második emeletről indultak elköszönni, és az iskola udvara volt a végállomás.


Az ünnepi műsor helyszínén várták a ballagókat a diákok és az iskola, az önkormányzat, az egyház és a szülői munkaközösség képviselői, így mások mellett Horváth János, Kistelek alpolgármestere, és Antal Imre püspöki helynök is.. A Himnusz elhangzása után a két végzős osztály egy-egy tagja búcsúzott tanáraitól, diáktársaitól, iskolájától egy megható beszéd keretében. A tizenegyedikesek is szép búcsúbeszéddel kedveskedtek az érettségizni készülő diákoknak, majd felolvasták Farkas Sándor országgyűlési képviselő jókívánságait.


A műsor folyamán két zenés produkció is elhangzott. Először a Valahol Európában című musical egyik betétdala, A zene az kell című szám hangzott el Gulyás Brigitta előadásában, majd később Papp Nikolett énekelte el Máté Pétertől a Most élsz című örökzöld slágert.

A továbbiakban Tóth Gabriella igazgatónő beszédét hallhatta a publikum. A beszédben nagyon sok végzős diákról külön-külön elhangzott pár jó szó, ami igen személyessé és bensőségessé tette az eseményt.


A 4 év alatt több mint 5000 tanítási órát töltöttünk együtt. Ebbe belefért nagyon sok munka, sok gyötrelem, de remélem, hogy legalább ugyanannyi öröm és sikerélmény is. Hogy ez mire elég? Szűk 2 hónap múlva megtudjuk. Gondoljuk hát végig mi is mindannyian, hogy mit tettünk a sikerért! Mindannyian, elsősorban persze az érettségizők, de nézzünk magunkba mi tanárok és Önök is kedves szülők, családtagok. A felkészülés 2 fronton zajlott. Az egyiknek az eredménye hamar kiderül, ez számokban és %-okban fog megjelenni, tiszta képet mutatva arról, hogy milyen mélyre sikerült hatolni a tudományok és művészetek rejtelmeiben. Megtudjuk, hogy elegendő volt-e a tanulásra fordított idő és energia ahhoz, hogy sikeres érettségi és eredményes felvételi zárja ezt az időszakot. Azt hiszem, hogy most mindenki ezt tartja a legfontosabbnak. És tényleg az, mert végzőseink jövőjét nagymértékben meghatározzák majd ezek az eredmények és az iskolának sem mindegy, hogy milyen képet alakítanak ki az itt folyó munkáról.


Én mégis azt mondom, hogy még ennél is fontosabb az, hogy 18-19 éves korukra milyen emberekké váltak közös gyermekeink. Ebben az iskolában nagy gondot fordítanak kollégáim arra, hogy a tantárgyi tudás mellett olyan általános értékeket ismerjenek meg és tegyenek magukévá a tanulók, melyek birtokában minden nehézség ellenére kiegyensúlyozott, boldog életük lehet. Remélem és a legtöbb esetben biztos is vagyok benne, hogy otthon, a családban is, mindenkinek ugyanez volt a célja. De vajon sikerült-e beléjük plántálni ezeket az emberi kincseket? Ez az érettségin nem fog kiderülni. Hosszú évek kellenek ahhoz, hogy eldőljön, megtanulták-e, hogy a kötelesség mindenek előtt való. Tudnak-e másokkal önzetlenek, segítőkészek lenni? Le tudnak-e mondani számukra kedves dolgokról, ha családtagjaikon vagy barátaikon kell segíteniük? Mit jelent nekik a közösség, ahol élnek? Mennyire büszkék magyarságukra és jelent-e még nekik valamit ez a szó, hogy haza? Egyszóval olyanok lettek-e, mint amilyeneknek nevelni szerettük volna őket? Sok-sok kérdőjel sorakozik a papíromon, de ezekre a kérdésekre csak évek múlva kapunk választ.


Kívánom nektek, hogy az életben álljátok meg a helyeteket, és legyetek mindig büszkék arra, hogy ÁFG-sek voltatok! Kívánom- tanáraitok nevében is,- hogy sok szerencsével, hittel és akarattal lépjétek át a felnőttkor küszöbét, erőfeszítéseiteket kísérje siker, legyetek boldogok, teljesüljön minden vágyatok és álmotok!

Egy Anatole France idézettel kívánok sok szerencsét, kitartást és tudást a kihívásokhoz, a szülőknek pedig sok türelmet és több nyugalmat!

„Ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyünk végbe, nem csupán cselekednünk kell, de álmodnunk is, és nem csupán terveznünk, de hinnünk is!”


A ceremónia végéhez közeledve nem maradhatott el a jutalmak kiosztása sem. Díjat, könyvjutalmakat kaptak a végzősök a kiemelkedő tanulmányi eredményért, aktív közösségi munkáért.

Iskoláért Emlékplakettet kapott Deminger Corinna 4 évi kitűnő tanulmányi eredménye és táncsport sikereinek elismeréseképpen, Guba Zsófia és Kósa Kitti 4 éves kiemelkedő tanulmányi munkájukért és az osztályközösségben végzett sokoldalú tevékenységükért.


Könyvjutalomban részesült Karakás Szilvia, Kosztin Réka és Molnár Klaudia az osztályközösség érdekében végzett fáradhatatlan és felbecsülhetetlen értékű munkájukért.

Az Iskoláért Emlékplakettet kapta Muhel Erzsébet kiváló tanulmányi eredménye, közösségi munkája és versenyeken való részvételének elismeréseként. Jutalomkönyvet kapott Antal Krisztián és Muhel Katalin kiemelkedő tanulmányi munkájukért és Domonkos Balázs, Müller Tímea és Rehák Marcell az iskolai és az osztályközösségben végzett kiemelkedő szervező tevékenységükért.

Azokat a szülőket, akik legalább két gyermeküket ebbe az iskolába íratták, emléklappal jutalmazta a vezetőség.

Az ünnepség befejezéseként felhangzott a Szózat. A tizenkettedikesek ezután családi körben folytatták az ünneplést. Sokáig nem dőlhettek azonban hátra, ugyanis május 4-én, hétfőn megkezdődött a magyar nyelv és irodalom írásbeli részével a 2015-ös tavaszi érettségi időszak.